Budai Egyházmegye
 
Menü
Budai Egyházmegye
Tisztújítás az egyházmegyében
Bence Imre esperes székfoglaló beszéde
 

Bence Imre esperes székfoglaló beszéde

Esperesi székfoglaló
amely elhangzott a Budai Evangélikus Egyházmegye közgyűlésének alakuló ülésén,
2012. június 20-án Piliscsabán.


Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt. (Lk. 17.10)
Ez a jézusi példázatból vett karakteres mondat erősen meghatározza a gondolkodásomat. Ezzel az lelkülettel olvastam végig a 2006-ban írt esperesi programomat. Két kérdést tettem akkor hangsúlyossá: tud-e az egyházmegye hálót alkotni, hálóként funkcionálni, amely véd és tart. S miként tud új utakat keresni, meglátva azokat az új szolgálati területeket, amelyek előttünk vannak. Örömmel tapasztaltam, hogy a hálózatosság elve az egyházunk új stratégiai anyagában is erőteljesen felbukkanó téma. S talán ezen a téren sikerült valamit tennünk az egyházmegyei gondolkozásban is. Azt is el kell mondani, hogy az új utak keresésében nem voltunk eléggé lendületesek. A próbálkozások nem mindig jártak sikerrel. ( Pl. Menedékház)

Beiktatásunk alkalmából valaki azt mondta nekem: Te már tudod, mit vállaltál!
Igen, kilenc éve vagyok az egyházmegye szolgálatában esperesként, kezdem megismerni a terepet, a gyülekezeteket, átlátni a helyzetet, és mégis azt kell mondanom, hogy most a ciklus elején mégsem tudom igazán, hogy mit vállaltam.
Nem tudom, mert – látjuk – sokkal több a bizonytalansági tényező a világban, a társadalomban, a politikában és a gazdasági életben, és természetesen az egyházban is. Éppen ezért azt tartom magam számára kötelezőnek, hogy sokkal erősebben figyeljek az Elhívóra, mint a kihívásokra. Mint ahogy Péternek is Jézusra kellett (volna) ahhoz tekinteni, hogy ne kezdjen el süllyedni. Az Elhívóra kell figyelnünk, hogy Jézus szaván tájékozódva, szeretetéből merítve, és Lelke által vezettetve tudjuk megtenni azt, ami feladatunk, hogy ne legyünk a haszontalan szolgáknál rosszabbak.
Nem tudjuk, hogy miként alakul a gazdasági helyzetünk, s miként hat majd a januárban bevezetendő Szolidaritási Alap a gyülekezetek életére. Ezen a téren az egyházmegye feladatának tekintem, a lelkészi állások megtartását és erősítését. Douglass jól ismert könyvében fejti ki azt a gondolatot, hogy amikor az egyház nehézségek között van, akkor nem megszüntetni és összevonni kell az állásokat, mert akkor az igehirdetés és a pasztoráció még inkább csorbát szenved. Hanem növelni az feladatot ellátok számát. Elkötelezem magamat amellett, hogy az egyházmegyénk meglévőlelkészi állásait – minden, az egyházmegye számára adott, lehetőséggel – védeni fogom. A kis gyülekezetek lelkészi állásait lehetőségeink szerint erősítjük. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy belássuk, hogy miben és hol voltunk restek vagy kényelmesek, és a lelkészi szolgálatot a megyén belül nagyobb egymásra figyeléssel, és több új, missziói ötlettel gazdagítsuk. Én magam nem vagyok híve a központosított lelkészi fizetésnek, látásom szerint erősen csökkenti a gyülekezet-központú gondolkodást, Szívesebben beszélek, inkább az arányosított fizetésekről. Eddig is végeztem számításokat, hogy milyen feltételek mellett lehetne a lelkészi fizetéseket arányosítani. Ami azt jelentené, hogy lehetőleg ne legyen a lelkészi fizetési táblázatban szereplő béreknél alacsonyabb jövedelmű lelkész a megyében. Nem kis terhet róna egyházmegyénkre, ha ezt megvalósítanánk. Azt látom, hogy egyetértéssel és konszenzusra való törekvéssel igenis tennünk kell majd ezen a területen. Fontosnak találom azt is, hogy a helyzete és státusza tisztázása után, Budakeszi az önállósodás útjára lépjen.
Nem tudjuk, hogy miként alakul a helyzetünk a kötelező hit és erkölcstan beindulásával. Félő, hogy nálunk nagyobb felekezetek agresszív nyomulása miatt nehezen rúgunk majd labdába. Ezért mindenképpen elkötelezem magamat arra is, hogy a hitoktatásnak és a gyülekezeti gyermekmunkának az erősítéséért is hatékonyan tegyek az egyházmegyében. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, ahol a gyülekezetek összefogva látják el az intézményekben az oktatást. Meg kell keresni azokat a hittantanárokat, hitoktatókat, akiknek van szabad kapacitásuk a gyülekezetek szolgálatába állni. Erősíteni kell azokat az evangélikus pedagógusokat, akik nem egyház intézményben tanítanak, hogy lehetőségeik szerint figyeljenek az intézményükbe járó evangélikus gyermekekre. És a gyülekezeti gyermekmunkában lévő önkénteseket is segíteni kell, szakmai és lelki oldalról egyaránt.
Nem tudjuk, hogy milyen változások lesznek az országos finanszírozásban és magában az Országos Irodában. De azt mindenképpen fontosnak érzem, hogy a gyülekezeteiben élő egyház erősödjön. Meg kell látnunk, - ahogy egyik felügyelő testvérem szokta mondogatni, - hogy egy céget csináltak az egyházból, és a központ kezd elhatalmasodni a „termelő egységek”, a gyülekezetek felett. Arrogáns központosításnak vagyunk a tanúi, és azt tapasztaljuk, hogy az egyház hagyományos struktúrája (gyülekezet – egyházmegye- egyházkerület) és vezetése helyett a fő helyre az az iroda került, amelynek jó esetben a gyülekezeti élet maximális szolgálata, és kiszolgálása lenne a feladata. Törekednünk kell arra, hogy az egyházmegyében is tiszteletben tartsuk azt az evangélikus egyházkormányzati alapelvet, miszerint a gyülekezetekben él az egyház és a gyülekezetekért lehet csak minden egyházkormányzati szint vagy központi szervezet, hivatal. Ezt a magunk eszközeivel is erősíteni akarjuk.
Nem tudjuk, hogy mihez lesz fizikai erőnk, és azt sem , hogy milyen lesz a lelkészi utánpótlás. Azt azonban tudjuk, hogy az egyházmegyén belül is lesznek személyi változások, most elsősorban a ciklus folyamán bekövetkező nyugdíjazásokra gondolok. Úgy látom, hogy a gyülekezetek autonómiája és ebből fakadó szabad döntése mellett nagyon fontos a lelkészi közösség összetétele. Most olyan közösségében szolgálhatunk, ahol erősödik a lelkészek összetartása és egymásra figyelése. Vezetőként felelősséget érzek azért, hogy a bekövetkező személyi változások ne gyengítsék, sőt ha lehet, inkább erősítsék a meglévő közösséget.
Azt nem tudjuk, hogy mire telik majd, de azt tudjuk, hogy ez az időszak nem a nagyberuházások időszaka lesz. Természetesen a gyülekezetben folyamatos karbantartási munkák és felújítások szükségesek. Két beruházás azonban elengedhetetlen, az egyik az óbudai altemplom felújítása, ahol szép célt, ifjúsági , missziói célt fogalmazott meg a gyülekezet. A másik pedig – és erről még inkább csak álmodozni mertem, - egy új nagybörzsönyi lelkészlakás. Emellett erősíteni kell a lelki életet és bátorítani kell magunknak, hogy a hagyományos lelkigondozás és a pasztaráció nem hiába való. A tanítás és a kisközösségek erősítése mindenképpen fontos. És az evangélium tiszta hirdetése révén mindig fakadnak új gyümölcsök.
A bemutatkozó írásomban a következőket írtam: 1. Az esperesi szolgálaton kívül nem fogok semmiféle közegyházi tisztséget vállalni. Ez többlet feladatot jelenthet az egyházmegye lelkészeinek, hisz azokba a testületekbe, amelyekbe eddig én - nem hivatalból, hanem választott tagként vettem részt, mást kell majd delegálni.
2. Erősíteni kell a lelkészi imakört, hogy lelkészi közös lelki élet intenzitása elevenedjen, így egymás erősítésére legyünk.
3. Meg fogom teremteni a lelkészek közötti konzultáció lehetőségét, amelyre azért van szükség, hogy a vezetésben felmerülő kérdésekkel, az egyházmegyei problémákkal, és az egyházmegye stratégiájának irányával mindenki tisztában legyen, Így a közösség tanácsai segítségemre lehetnek, és a közös gondolkodás a lelkészi kart is erősíti.
4. Át fogom szervezni a vizitációkat. A rutinszerű hivatalvizsgálat mellett fontos a gyülekezetek lelki életének erősítésére odafigyelni.
5. Nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni a spiritualitás, az evangélikus kegyesség megélésére, lelki életünk erősödésére.
6. Továbbra is fontos feladatomnak érzem azt, hogy a lelkészi szolgálat erősítésére odafigyeljek. (Végig kell gondolni a fizetések arányosításának lehetőségét, és/vagy a lelkészi rekreáció biztosítását.)
7. A nemlelkészi szolgálat megbecsülése és gazdagítása terén az egyházmegyénknek gazdagodnia kell.
8. A kis gyülekezetek segítése (adminisztratív feladatokban vagy anyagi jellegű támogatással) elengedhetetlen ahhoz, hogy ne szűnjenek meg lelkészi álláshelyek.
Ezeket a gondolatokat azért emeltem át a bemutatkozó írásomból, hogy azok is, akik eddig nem olvasták, lássák a terveimet és szándékaimat, és mint a megyei közgyűlés tagjai, vagy tisztségviselői segítsenek ezek végrehajtásában.
Megköszönve azok szolgálatát, akik eddig társaim voltak a küzdésben, és azt a bizalmat, amely a választás előtt és a választásban megnyilvánul felém, Isten Lelkének erejére támaszkodom. Mert azt sem tudhatom, hogy én mit birok fizikailag vagy lelkileg. De szeretnék engedelmes szívvel az Úrra hagyatkozni, és minden tettemet, ötletemet és szándékomat az Ő igéjének a fényében megvizsgálni.
Isten áldja meg közös szolgálatunkat!

Bence Imre
(esperes)

Társoldalak
Bence Imre bemutatkozása
Némethyné Uzoni Hanna bemutatkozása
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster