Budai Egyházmegye
 
Menü
Budai Egyházmegye
Lelkészi Munkaközösség
Kánai menyegző
 

Kánai menyegző

Időszámításunk kezdete után 30.
Egy tavaszi vasárnap reggelen, valahol a Jordánnál.

- Hallottad, az Ábel, tudod az öreg Jákobnak az ácsnak az unokája, meg elveszi az Annát.
- Persze én is ott voltam a zsinagógában szombaton. Nagy esküvő lesz, kár, hogy nem hívtak meg, biztos nagy lagzit csapnak.
- Hát nem tudom, úgy hallottam elég szegények, nem biztos, hogy bírni fogják annyi vendéggel.
- De jut eszembe az ácsról, leinformáltam akiről János tegnap azt mondta, hogy ő az. Képzeld ács.
- Ne bolondozz.
- Miért mit gondoltál, hogy majd angyalok kísérik, fehér hintón jön és tömjénillata lesz?
- Persze nem, de azért ezt... hogy egy ács.
- Miért annyira nem is megy rosszul az ácsoknak, nekik még azért akad munka az építkezéseken.
- Jó persze, igazad van, de legalább valami lenne benne, de semmi, egy ember közülünk, egy ács?! Te tényleg azt gondolod, hogy ő az?
- Nézd, János teljesen egyértelmű volt. Amikor jött felé, akkor azt mondta: "íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét. Ő az akiről megmondtam, utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt mint én."
- Szerinted ez egyértelmű?
- Majd meglátjuk...

Másnap:

- Na, itt jön. Kérdezd már meg.
- Miért én, kérdezd meg te.
- János? Róla mondtad tegnap, hogy...
- Íme az Isten báránya
- Na gyere, menjünk utána, hátha kiderül valami.
- "Mit kerestek?"
- Őőő, bocsánat, mi csak...
- Hol van a lakásod?
- "Jöjjetek és meglátjátok."
mennek Jézus mögött:
- Hol van a lakásod, mi... szép kis kérdés...
- Miért, te meg sem bírtál szólalni.
- Jó rendben, menjünk, hátha történik valami, vagy legalább meglátjuk, hogy kicsoda ez a Jézus?

Később

- Simon, Simon: "Megtaláltuk a Messiást"
- Persze, persze András, inkább gyere segíts; annyi halat fogtam, hogy holnapig sem adjuk el.
- Nem, nem, gyere, majd meglátod. Igaz, kicsit fura figura, de János azt mondta ő az.
- Már megint az a Keresztelő, hát nem mondtam neked, hogy inkább azzal foglalkozz, hogy a hal megbüdösödik. Na, jól van, elmegyek veled, legalább beszélek a Messiásoddal, ha ő az biztos tudja, hogy neked dolgoznod kellene.

Kedd: András, Simon, Fülöp és Nátánaél útban Kánába Jézussal. Simon és András beszélgetnek a többiektől leszakadva.

- Na ugye mondtam, hogy ő az.
- Jó, elismerem, hogy ért az emberekhez, látod engem is rávett, hogy kövessem, de azért még nem vagyok benne biztos, hogy ő a messiás. A te Jánosod valami fejszékről, meg fakivágásról beszélt. Arról, hogy jön valaki aki erősebb mint ő. Nézz rá erre az emberre, lehet, hogy erős, de hogy ő menti meg a népet. Nem tudom, de valahogy úgy érzem, valami itt nem stimmel. Egy szavára követjük, ő meg mit csinál, nemhogy tanítana bennünket, nemhogy elvonulnánk valami emberektől elhagyott helyre, hogy felkészüljünk a messiás uralmára, ehelyett, mit teszünk elmegyünk az unokatestvére esküvőjére. Messiás egy esküvőn... Fura nekem ez a Jézus. Egy esküvőn bor van, nem messiás.
- Jól van, jól van, de azért azt te is elismered, hogy van ebben az emberben valami. Meg amit reggel ez a Nátánaél is mondott. Szóval szerintem elmegyünk, jól érezzük magunkat, beszélünk vele, aztán majd kiderül, a halászhajó megvár akkor is, ha mégsem ő az.
- Látod, hogy megyek.

Kána:
- Nézd Jakab, ő lehet az anyja, beszélt már róla. Milyen fiatalos. Szerinted odamenjünk köszönteni, elvégre úgyis ő az egyik szervező, nem kellene mondani, hogy plusz 4 fő jött, reméljük nem gond, hogy az utolsó pillanatban szólunk csak.
- Jézus azt mondta nem lesz gond. Egy esküvőn meg úgyis mindenből több van az a 4 fő meg nem igazán számít, de azért menjünk oda mutatkozzunk be, úgy illik.
- Na jól van, akkor kezdődhet a buli. Egy hét lakodalom a messiással. Hát nem mondom nem kezdődik rosszul, ha ez így megy, akkor szívesen benn vagyok a nép megmentésében.
- Simon, olyan gúnyos vagy. Jó rendben nem egy János aki sáskákat evett, de szerintem kihasználhatjuk ezt az alkalmat, hogy jobban megismerjük. A bor úgyis kihozza az emberből az őszintét, hát majd megtudjuk, hogy ő mit mond magáról.
- Na igen, eddig nem túl sokat mondott, teljesen egyetértek Simonnal, viszont amikor rám néz, akkor egy szemernyi kétségem sincs, hogy ő az. De valahogy nem azt érzem, mint amikor gyerekkorunkban a messiásról hallottuk a próféciákat. Ő más. Nézzétek, milyen boldogan táncol a többiekkel, és igen még bort is iszik, szerintem Keresztelő kitérne a hitéből, ha látná, de én érzem, hogy valami még történni fog.

Két nap múlva.

- Gondolkoztam András. Emlékszel, mikor mondtam, hogy menyegző a messiással... most eszembe jutott amikor a rabbi az esküvői szertartásról beszélt. Azt mondta, hogy az esküvő az Úr és a nép Sinai hegynél kötött szövetségére utal. Mivel Úr tűzben szállt le a Sinai csúcsára, ezért van fáklya vagy gyertya. A vőlegény a menyasszony székétől a húpa alá megy, odavezetik hozzá a menyasszonyt, mint ahogyan Mózes is népét az Úr elé vezette. Maga a húpa is a Sinai-hegyre emlékeztet: "Felsorakoztak a hegy alatt." Szóval azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen nem is annyira ellentmondásos ez a Messiás és esküvő dolog.
- Jót tesz a bor a gondolkodásodnak Simon.
- Ugyan menj már, alig ittam, láttam, hogy milyen kevés van, már majdnem elfogyott, pedig még csak az elején vagyunk, aztán nem mertem inni, mert ugye mégis mi vagyunk azok akik váratlanul idedugták az arcukat. Már gondolkoztam azon is, hogy el kellene menni venni, csak ki hozza el?!

Másnap:

- Hallottad, hogy beszélt az anyjával? "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?" Szegény Mária, itt aggódik, hogy mi lesz, mert elfogyott a bor, a fia meg elküldi. Lehet, hogy arra gondolt, hogy majd mi - váratlan vendégek - tudunk segíteni szerezni. Én mentem volna, de, hogy Jézus így elküldi, erre nem számítottam. Na András, ez is benne van a messiáshoz kapcsolódó váradalmakban?
- Hát nem tudom?! Sokkal inkább tűnt ez nekem tiszteletlenségnek.
- Na várjuk ki a végét. Hallottam ahogy Mária a szolgáknak azt mondja: Bármit kér tegyétek meg.
- Már miért mondott volna ilyet? A szolgáknak kötelességük megtenni amit egy szabad ember mond nekik, nem? Biztos félreértetted.
- Nem határozottam emlékszem, tudom, nekem is furcsának tűnt. De azt hiszem Mária jobban ismeri Jézust, és ezzel csak a figyelmüket akarta felkelteni, hogy valami itt lesz, valami készül, valami történni fog.
- De ő maga mondta, hogy nem jött még el az én órám.
- Jó, és szerinted ez mit jelent?
- Nem tudom, várjuk meg a következő órát, hátha kiderül.

Egy óra múlva:

- Láttad, Jézus magához intette az egyik szolgát.
- Ez a Mária tényleg tudott valamit, de akkor mi volt az a kis színjáték itt az előbb.
- Talán csak nem szereti ha sürgetik, vagy hogy más akarja megmondani, hogy mit tegyen. Végül is, ha ő a messiás, akkor ő kell, hogy dirigáljon. Jól is néznénk ki, hogy azt mondanám neki, hogy Jézus most kell bevonulni Jeruzsálembe, és ő meg menne és ugrana.
- Na jó de itt borról van szó, nem messiási csodákról.
- Azt hiszem itt már régen nem a borról szól a történet, András. Lassan kezd összeállni a kép: az esküvő, hogy mi itt vagyunk, a messiás, aki uralkodik, mégis ahogy Keresztelő mondta bárány... még a bort nem értem, de szerintem annak is lesz jelentősége.

- Micsoda, hogy töltsék meg a kővedreket vízzel?
- Na ennek mi köze a borhoz. Jézus csak kezet akar mosni, ezért szólt a szolgáknak.
- Persze kezet 6 kővederbe egyszerre. Ennyi vízből egy medencét meg lehetne tölteni.
- És most meg nézd meg merítenek és viszik a násznagynak. Mekkora ötlet, már mindenki eleget ivott ahhoz, hogy észre se vegye, hogy nem bort, hanem vizet iszik.
- Jakab, Jakab, azért csak meg tudod különböztetni a bort a víztől, még akkor is ha annyit ittál, hogy táncolni nem tudsz.
- De nézzétek a násznagy fejét. És most meg odamegy a vőlegényhez. Megveri, vagy mi lesz?...
- Még hogy a jobb bor? Ez megőrült, hiszen csak vizet iszik...
- Nem András nem vizet, most merítettek nekem is, azokban a kővedrekben amit Jézus megtöltetett vízzel mind bor van.
- Az nem lehet.
- De, itt van kóstold meg.
- Ez tényleg bor, emberek ez tényleg bor. Jézus, ez tényleg bor.
- Láttam, hogy vizet töltöttek bele, láttam, hogy ugyanabból a korsóból öntöttek, és a vízből bor lett.
- Azt hiszem itt ma valami nagy dolog kezdődött el, mindannyiunk szeme láttára, mégis mindannyiunk elől elrejtve. Isten ezen az esküvőn szövetséget kötött velünk. Odaállított minket a hegyhez és megmutatta hatalmát. És itt van több mint 100 ember és senki nem tudja csak mi és a szolgák, hogy itt milyen nagy dolgok történtek. És isszák az emberek a sok bort, és nem tudják, hogy az élet italát isszák, mert élet kezdődött itt, örök, boldog élet. Isten közénk jött.
- Simon, Simon nagy filozófus lettél mióta Jézussal találkoztál.



Hokker Zsolt

Társoldalak
Egyházunk 1956-ban
Amerikai tartózkodásom egyházmegyei hozadéka
Holger Manke teológus igehirdetése
D.Szebik Imre elöadása
Homiletika Szth. ü.u. 19. vasárnap
Homiletika Judica vasárnapjára
Lajtos János igehirdetés előkészítő dolgozata.
Hulej Enikő lelkész előadása a lelkészi látogatásról
Homiletikai előkészítő, mely készült a Budai Egyházmegye LMK ülésére 2010. január 13.
Igehirdetés előkészítő Újév napjára
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster