Budai Egyházmegye
 
Menü
Budai Egyházmegye
Igehirdetések
Igehirdetés Dr. Fabiny Tamás budavári beiktatásán
 

Igehirdetés Dr. Fabiny Tamás budavári beiktatásán

Bence Imre esperes igehirdetése
Dr. Fabiny Tamás budavári beiktatásán

2006. április 2.

Alapige: Jn. 6, 16-20

Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az ÚR Jézus Krisztusban!
Kedves Tamás!

Kívülállók talán furcsának tartják ezt a mai helyzetet. Itt állunk egymással szemben. Te, beiktatott püspökként, én az egyházmegye espereseként. Néhány hónappal ezelőtt még mindketten püspök-jelöltek voltunk. Sokan talán azt gondolták: riválisok. Én azonban azt hiszem, hogy éppen ebben lehet más Krisztus ügyének szolgálata, mint a világ mentalitása. S amikor a választási csatározásokban egymásnak feszülnek az indulatok, s támadási felületet, vagy "fogást" keresnek egymáson a különböző pártokhoz, politikai irányokhoz tartozók, akkor átéljük, hogy Jézus más rendet hozott. Krisztus mai népe, s mi, akik Isten országának a szolgálatára szegődtünk el, éppen azt tapasztalhatjuk meg, azt élhetjük át, hogy ha tanítványként élünk, nem szabad hogy hasson ránk a világ rendje. Sőt imádságunkká kell hogy legyen, hogy a Krisztusban megélt más rend végre egyszer hatással legyen a közhangulatra, és a különféle táborokba elkülönülőkre. S örülök, hogy itt állhatunk most.
A Útmutató alapján választottam most az iktatási ünnepedre az igehirdetési igét. S éppen azért, hogy azt tegyem hangsúlyossá, hogy a szolgálatban egy utunk van. A kenyércsoda után Jézus egymagában imádkozott, s közben a tanítványok csónakba szálltak. Együtt voltak, elindultak, s hánykolódtak a Genezáret tavon. Tudjuk jól, hogy a hajó, a csónak az egyház jelképe. A benne ülő tanítványi csapat lehet az egyház, az gyülekezet vagy éppen a szolgálattevők közössége. Azt is mondhatnánk, hogy ma egy olyan alkalom van, amikor újra csónakba szállunk. Együtt. Nem csak azért mondhatjuk ezt, mert a múlt héten iktattak a püspöki szolgálatodba be. S egyházunk rendje szerint a püspök gyülekezeti lelkész is, a püspöki székhely gyülekezetében, hanem azért is, mert ezekben a hetekben kezdi meg a szolgálatát az újonnan választott presbitérium, és képviselő-testület a tisztségviselőkkel együtt.
S az evangéliumi történet alapján két gondolatot szeretnék most hangsúlyossá tenni. Azt is lehetne mondani, hogy mind a kettő ismerős és sokat hangoztatott közhely, mégis úgy érzem, hogy így válik hangsúlyossá, a közös szolgálatunk alapja.

1.A tanítványoknak nincs könnyű útja. Bármilyen megbízatást kapott is az egyháztól, bármilyen szolgálatot kell is ellátnia, a tanítványnak nincs könnyű útja. János - evangéliumára jellemző módon - itt is hangsúlyossá teszi a sötétséget. S a sötétség az evangélium jelképrendszerében több, mint a napszaknak a megjelölése. János nagy szélről beszél és háborgó tengerről. Másik evangéliumban ellenszélről olvashatunk. Ezek a látszólag meteorológiai megjegyzések valójában azt hivatottak szemléltetni, hogy az Krisztus gyülekezete benne él a világban. A tanítványok nem valamiféle kényelmes luxus hajókázáson vesznek részt. Az útjuk küzdelem és félelem. S ebben a küzdelemben és félelemben egymásra vannak utalva. Sokan talán nem értik, hogy a püspöki szolgálat miért nem lehet független a gyülekezeti szolgálattól? Miért kell a püspöknek a gyülekezetben is lelkészként szolgálni? Pedig lenne protokoll feladat, és egyházkormányzási és egyházpolitikai, közszereplében időt és fáradságot adó feladat bőven. S talán a másik oldalról is kérdezik: Miért ül be még ez az "idegen" a mi csónakunkba? Úgysem lesz sok köze a hétköznapjainkhoz, nem fogja tudni, hogy miért sírunk, miért aggódunk, és mi nyomaszt bennünket a hétköznapokban. S valóban, te nem fogod úgy ismerni a gyülekezetet, ahogy egy lelkipásztornak ismernie kell a nyáját. Talán nagyon merésznek tűnik: Elsősorban nem te leszel a gyülekezet lelkipásztora, hanem a gyülekezetnek kell a te lelkipásztoroddá válnia. Jelezve azt, hogy a sok-sok szolgálatot, és megoldhatatlannak látszó problémákat, a leküzdhetetlennek tűnő sötétséget nem kell magányosan szenvedned. Közösen - ha másképpen nem, hát imádságunkban - hordozzuk a püspöki szolgálatod terheit. Mert összeköt bennünket az elhívásunk, összeköt bennünket a küldetésünk. A szűkebb értelemben a budavári csónakban ülők lesznek a társaid ezen az úton. Isten hozott közöttünk, szállj be közénk! S arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy most nem csak rólad van szó! Hanem arról a családról, amely téged körülvesz, feleségedről, Katiról és a gyermekeitekről Blankáról, Marciról, Lujzáról. A csónak adott, a gyülekezet él, még ha küszködik is sokszor a sötétben, és aggódik is a hullámok között, de vár benneteket Krisztus budavári népe.
2.Arról sem szeretnék megfeledkezni, amiről az evangéliumi történetünk szól. Jézus nem hagyja magára az övéit. A tanítványok ugyan előre mentek, míg ő imádkozott. Máté megjegyzi az evangéliumában, hogy Jézus kényszerítette a tanítványait, hogy menjenek előre. Ez lehet próba is: mit kezdenek a tanítványok magukban, egymással? De lehet, hogy Jézus így akarta számukra még hangsúlyosabbá tenni isteni erejét, hatalmát. A tengeren közeledik hozzájuk, mert nem hagyja magára a népét. A küzdő, sötétségben és hullámok között küzdő, az ellenszélben bajlódó tanítványok rettegése csak akkor múlik, amikor Jézus hozzájuk lép. S előbbre csak úgy jutnak, hogy Jézus hozzájuk lép. "Én vagyok, ne féljetek!" S most arról a Jézusról szeretnék neked is szólni, aki a mi hajónkhoz is odalép, a mi félelmeinket is fel akarja oldani, a te küzdelmeidet is látja. Téged sem akar magadra hagyni. Őreá figyelj! S itt kapcsolódik ez az ige a püspök-iktatási igehirdetésed alapgondolatához. Neki növekednie kell. Ritkán gondolunk arra, hogy ez azt jelenti: Jézusnak közel kell lenni hozzám. Közel kell engedni magamhoz őt. Ha távol van tőlem, akkor "kicsinek" látom, azt gondolom, hogy nincs ereje, hatalma. Akkor a magam nagysága nyűgöz le! De amikor közeledik felém, akkor növekedni kezd az alakja, akkor egyre nagyobbnak látom és közeledtével helyreállnak az arányok. S akkor megláthatjuk, hogy Ő nagyobb a hullámoknál, ő világosság a sötétben, ő erősebb a viharnál. S még félelmeink miatt és bizonytalanságunk miatt sem vet el. Sőt a félelmet oszlató szeretetével akar tovább vezetni. Nélküle nem jutunk előbbre. Nélküle semmit sem tehetünk. Nélküle üres szólammá lesz minden prédikáció és üres hagyomány az egyház élete. Nélküle hatalmaskodássá lesz a püspöki szolgálat. Nélküle egy vesztében hánykolódó törékeny csónak lenne az egyház. De ő nem azért lép közel hozzánk, hogy a hajó szerkezetét megerősítse, hanem azért, hogy oszlassa a szívünk félelmét, hogy félelem nélkül, a ráhagyatkozó hit ajándékával tudjunk élni és szolgálni.
Ő, a közel lévő Jézus legyen velünk a közös hajóutunkon, a célba érésig!
Ámen.

Társoldalak
Igehirdetés 2006 Cantate vasárnapján
Igehirdetés Dr. Blázy Árpádné beiktatásán
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster