Ifi óra és korcsolyázás Budafokon.
Tudunk-e hálásak lenni?
A Budai Evangélikus Egyházmegyében a 2020-as esztendő első egyházmegyei ifjúsági találkozójára január 10-én, pénteken került sor Budafokon. Lelkes ifis csapattal indultunk el Budahegyvidékről, érkezésünkkor pedig örömmel köszöntött bennünket Hokker Zsolt lelkész és Sztyéhlik Csaba ifjúsági felelős. Az alkalom 17:30-kor kezdődött hívogató asztalközösséggel, majd a gyülekező után közös éneklés indult a templomban. Az egész este témája a hála volt, ez az énekválasztásból is kiderült. Csabáék engem is megbíztak egy csoport vezetésével, így az éneklést és a csoportokba való beosztást követően félrevonultunk a kapott feladatokkal. Nagyjából 40-45 percünk volt, hogy megoldjuk a feladatokat. Az első részben négy bibliai történetből voltak kiragadva kulcsfogalmak, s ki kellett találni, hogy melyik történetről is van szó, mindegyikhez tartozott egy igehely, tehát ha megvolt a történet, el is olvastuk. A négy történet a következők voltak: A pásztorok karácsonyi öröme/hálája (Lk 2,15-18), Noé hálaáldozata (1Móz 8,15-20), Mózes hálaéneke (2Móz 15,1-13), Anna prófétanő hálát ad (Lk 2,36-38). Nyilvánvaló, hogy mindegyik történet kulcsszava a hála. Ezután közösen végiggondoltuk, hogy személy szerint miért vagyunk hálásak, s hogy az imádságainkban mekkora rész jut a hálaadásnak a kérések mellett. Számomra a legizgalmasabb feladat ezután következett, ugyanis közösen meg kellett fogalmaznunk és le kellett írnunk egy csoportos közös imádságot arról, hogy miért vagyunk igazán hálásak a 2019-es esztendőnkből. Az este arra sarkallt engem ott és akkor, s utána is, hogy végiggondoljam, tudok-e, tudunk-e igazán hálásak lenni. Tudunk-e hálásak lenni minden új napért, hálásak vagyunk-e szeretteinkért, barátainkért, vagy mindezt adottnak és természetesnek vesszük? Szerető Urunk, Krisztusunk segítsen bennünket a szüntelen hálaadásra, hiszen az életünk nem magától értetődő, hanem ajándék, szeretteink szeretete és, hogy mi szerethetünk szintén ajándék, a megváltásunk pedig a legnagyobb kegyelem eredménye, amely létezhet, hiszen Isten kegyelméből fakad! A csoportok újra a templomban gyűltek össze, ahol Hokker Zsolt áhítata zárta az alkalmat. Az idő elröpült, így a közös korcsolyázásra alig maradt szűk 45 perc, de ami adatott, az nagyon jó hangulatban telt. Urunk áldása legyen az ifjúságunkon és adjunk Neki hálát az ilyen és ehhez hasonló alkalmakért!
Gömbös Tamás
lelkészjelölt, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség hatodévese
