Egyházmegyei ifjúsági találkozó
Idén nagyon sűrű az életem. A felvételi miatt mindig az idővel viaskodom. A magyar órák, matek órák, a kitűnő bizonyítvány elérése meg persze az a rengeteg felvételi feladatlap, amelyek gyakorlása vezet el a célhoz… Ezen a szombaton próba felvételit írtunk az iskolában. Amikor megtudtam, hogy pénteken közös korcsolyázás lesz az egyházmegye többi ifisével Budafokon, ahol a nagymamám is lakik, hosszan gyötrődtem azon, hogy rá tudom-e szánni az időmet? A kötelességtudat harcolt bennem az alkalmon való részvétel utáni vággyal.
Kevesen indultunk neki az útnak, és az üres templomba érkezve még bizonytalanabb lettem abban, hogy jó döntést hoztam-e? Ám egyik pillanatról a másikra élettel telt meg a templom és szép lassan megfeledkeztem a feladatokról. Egyre többen lettünk egyre kevesebb lett az üres padsor. Amikor az áhítat alatt kezembe kaptam a lelkész óráját és ő az időről beszélt akkor értettem meg, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Az ismerkedő játék felhőtlen pillanatokat, a korcsolyázás teljes kikapcsolódást nyújtott. Különböző gyülekezetekből érkeztünk szinte csak velünk volt tele a pálya, együtt köröztünk az óramutató járásával ellentétes irányba. Az idő nem állt meg, de a nap végén még a nagymamám meglátogatása is belefért. Másnap friss energiákkal telve mentem az iskolába próba felvételit írni.
Narancsik Luca
(Budahegyvidék)
