A budakeszi gyülekezet új templomában
A gyülekezet lelkésze, Lacknerné Puskás Sára tartotta a bevezető áhítatot. Majd Benczúr László, a gyülekezet felügyelője -egyszersmind a templom tervezője - beszélt a templomtervezés, építés küzdelmeiről, és bemutatta a megépült templomot. Az építkezés 2019 vége felé kezdődött, és a pandémia kezdetén már álltak a falak. Sajátos helyzet állt ekkor elő: a templomzárások idején tető híján az Isten szabad ege alatt - mégis bent a templomban - lehetett istentiszteletet tartani, talán az országban egyedül itt, Budakeszin.
Tanulságos az is, hogy templom építésre olyan telket jelölt ki az önkormányzat, ami gyakorlatilag nem legális sittlerakóként működött. A felelőtlen környezetpusztítás helyén most a léleképítést szolgáló nagyszerű építmény, egy templom áll. A templom a keresztény mártírok tiszteletére lett felszentelve. A külső tartó oszlopok hordozzák annak a 72 keresztény mártírnak a nevét, amelyet a templomépítők kiválasztottak azon keresztények közül, akik a 20-21.században a világ különböző tájain lettek a keresztényüldözés áldozatai. Az ovális alaprajzú, 100 fő befogadására alkalmas csarnoktemplom további sajátossága a különleges fénybevezető áttörésekkel kialakított templomtető.
Az imádság ereje. Az alapkőletétel után hétről hétre együtt imádkozott a gyülekezet közössége a templom felépüléséért. Két évre rá elkészült a templom úgy, hogy kölcsöntartozása sincs a gyülekezetnek. Valóban nagy ereje van a kitartó imádságnak. Akkora, hogy egy emberileg reménytelennek tűnő vállalkozás is révbe érhet általa.
A templomhoz tartozó oldalsó közösségi teremben folytattuk a beszélgetést az elmúlt év tapasztalatairól az egyes gyülekezetek szintjén. A sajnos elég szűkkörúre sikeredett találkozót rövid bemutatkozó körrel kezdtük, hiszen két gyülekezetben felügyelőváltás történt, s illő, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Óbuda új felügyelője: Révay Nóra, és Csillaghegy régi-új felügyelője: Breuer Katalin. Tavaly tavasszal már végigbeszéltük, hogy a COVID miképpen rendezte át a gyülekezeti életet, s ki hogyan tért át az online közvetítésre. Idén tavasszal már az újra nyitásnak örvendhettünk, és lassan a maszkviselést is elhagyhatjuk az istentiszteleten. Dilemma elé kerültek azon gyülekezetek, akik a COVID alatt kiépítették és gyakorolták az istentisztelet élő közvetítését. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis a nyitás után az a tapasztalat, hogy kevesebben járnak az istentiszteletre, mint a járványt megelőzően. Ugyanakkor, másik oldalról nézve az online közvetítéseket általános tapasztalat szerint sokszor jelentősen többen követték, mint a járvány előtti időben a istentiszteletet látogatók száma volt. Vajon a jövőt tekintve mi a követendő magatartás? Maradjon az élő közvetítés, vagy helyesebb a rögzített, de élőben nem követhető felvételt egy későbbi időpontban elérhetővé tenni, így motiválva a híveket valódi jelenléttel történő részvételre? Ezekre a kérdésekre keressük a jó válaszokat, jelenleg még kevés a tapasztalat. /Javaslom, hogy az őszi közgyűlésen összegezzük a jó és a kevésbé jó tapasztalatokat, hogy a tanulságokat leszűrhessük./
Az ukrán háború kapcsán a legtöbb gyülekezet megmozdult a segítségnyújtás útján. Budakeszi eleinte természetbeni támogatással az Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül, későbbbiekben egy kárpátaljai református gyülekezettel való közvetlen kapcsolatfelvétel útján juttatnak segítséget a rászorulóknak. Budavár egyik gyülekezeti termébe fogadott be átmeneti időre egy ukrán családot, s egy gyülekezeti tag pedig saját tulajdonú lakásába helyezett el szintén menekülteket. A gyülekezet folyamatosan segíti anyagiakkal az említett családokat a mindennapokban. Más gyülekezetek az egyház központi kapcsolattartó rendszerén keresztül küldenek támogatást. Általános tapasztalat: a konkrét célra történő adakozás mindig jobban megmozgatja az adakozó kedvet, mintha csak az adakozás fontosságát általánosságban hangsúlyozzuk.
Érdekes további tapasztalat: Bár az istentiszteletet látogatók létszáma csökkent, a gyülekezeti bevételek inkább nőttek az utóbbi időben. Újra és újra megfogalmazódik ezen a fórumon: Az adakozásra felszólításban nem szabad szemérmesnek lenni, fontos tudatosítani a hívekben, hogy a gyülekezeti működés anyagi hátterének biztosítása javarészt rajtuk áll.
Ebéd után a misszió lehetőségeit feszegettük ebben a normális rendjéből kifordult világunkban. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a legfontosabb talán az egymásra figyelés, különös tekintettel az újonnan érkezőkre. Nagyon fontos, hogy bárki, aki egy gyülekezetben új érkező, tapintatos érdeklődéssel, figyelemmel legyen körülvéve. Minden korosztályban, de fiatalok körében különösen is jó eszköze az új ember közösségbe kapcsolásának, ha bármi kis feladattal - a közösség építését szolgáló munkával bízzuk meg az illetőt. Érdekes példa Óbudáról: egy újonnan megjelent fiatalemberről hamar kiderítette a gyülekezet lelkésze, hogy történész végzetttsége van. A felkérést, hogy az istentiszteletek keretében egy rövid kitekintéssel történelmünk jeles epizódjaira Történelmi sarok címen tartson ismeret bővítő tájékoztatást. Újonan érkezőből a fiatalember így vált hamar aktív tagjává a gyülekezeti közösségnek.
A közösségépítésre nagyszerű lehetőség egy-egy közös kirándulás, múzeum látogatás, egy közösségben végzett ádventi koszorú készítés, de akár egy közös takarítás vagy kertrendezés.
A korábban hosszú ideig kerületi felügyelői tisztséget betöltő Benczúr László szerint nagyon kell figyelnünk azokra is, akik eltávolodtak a gyülekezettől. Nem szabad hagynunk a lemorzsolódást, mert különben az amugy is kilétszámú egyházunk a széthullás felé fog haladni. Vegyük komolyan az egymás iránt viselt felelősségünket.
Minden felügyelő tartsa kötelességének a kerületi illetve országos evangélikus találkozókra való szervezést gyülekezeti szinten. Ezt a gondolatot erősítette Heinczinger Orsolya budavári felügyelő is, aki egyszersmind a püspöki hivatal vezetője.
Köszönet a vendégfogadó gyülekezetnek és hála a Teremtőnek hogy végre maszk nélkül újra személyesen találkozhattunk.
Dobó György
Budakeszi 2022.05.07
