Egyházmegyei espresii székfoglaló beszéd Budahegyvidék 2018.06.10
Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Programom elején köszönetet szeretnék mondani a budai egyházmegye korábbi elnökségének: Bence Imre esperesnek és Némethyné Uzoni Hanna felügyelő asszonynak, akiktől ezen a mai napon a szolgálatot átvehetjük. Köszönöm a magam, de az egyházmegye nevében is áldozatos szolgálatukat, a jó alapokat, amelyekre építhetünk, segítő támogató szolgálatukat, amelyet az egyházmegye gyülekezetei érezhettek.
Maga a köszönetmondás is kifejezi, hogy újak vagyunk a pályán, és noha én és felügyelő testvérem is részt vett az egyházmegyei presbitérium szolgálatában és számos ülése és annak feladata van mögöttünk, mégis ebben formájában új ez a szolgálat mindkettőnk számára. Éppen ezért az első évet a tapasztalatszerzésre, az egyházmegye gyülekezeteinek a megismerésére szeretnénk fordítani. Az összes egyházközség elnökségével találkozni szeretnénk, hogy megismerjük az egyes közösségek életének örömeit és nehézségeit, hogy tudhassuk, hol mire van szükség, miben várják a gyülekezetek vezetői a támogatást. Úgy hiszem értelmes, valódi segítséget nyújtó tervet, programot akkor tudunk elkészíteni, ha felmértük mire építhetünk, mire kell odafigyelnünk, mik az igények. Elsőként ebben szeretném kérni az egyházmegye gyülekezetinek, elnökségének a támogató együttműködését. Együtt gondolkodni, együtt keresni megoldásokat, bizalommal fordulni egymáshoz: enélkül vajmi keveset tehetünk.
A gyülekezetek autonómiáját rendkívül fontosnak tartom, ezért ennek maximális tiszteletben tartásával szeretném a szolgálatomat végezni. Nem a gyülekezetek vannak az esperesért, vagy egyházmegyei elnökségért, hanem az esperes, egyházmegyei elnökség a gyülekezetekért. A magam világos célkitűzése az, hogy mindent megtegyek azért, hogy a gyülekezetekben folyó lelki élet, az ott folyó szolgálatok minden háttere biztosított legyen. Ebben kell minden támogatást megadni az egyházmegye részéről közösségeinknek. Számos jó, kialakult gyakorlatot tudunk átvenni elődeinktől. Szeretnénk folytatni a hitoktatás megerősítését szolgáló egyházmegyei pályázatunkat, jó lenne újra lelkészi szolgálatokat megtámogatandó,a helyettesítéseket segítő egyházmegyei lelkész státuszt újra feléleszteni, de ugyanilyen fontosnak érzem az adminisztrációs feladatokban való segítséget, hogy minden fontos információ elérhető lehessen, hogy az információ áramlás minél hatékonyabb legyen a különböző egyházkormányzati szintek, az országos egyházi iroda és lelkészi hivatalok között. Éppen ezért egyik legelső feladatom az egyházmegye internetes honlapjának a megújítása, átstrukturálása, naprakészen tartása, hogy azon minden fontos információ fenn legyen, amelyre a lelkészeknek, a gyülekezetek gazdasági szakembereinek, az egyházmegye tisztségviselőinek szüksége lehet.
A budai egyházmegye gyülekezetei - és ezt a mostani tisztújítási folyamat is megmutatta - karizmák sokaságával rendelkeznek. Jobbnál jobb szakemberek lettek delegálva a különböző grémiumokba, számos erős gyülekezeti háttérrel rendelkező, Krisztus követésében elkötelezett testvérünk vállalta a jelöltséget. Az ezt megelőző időkben is voltak arra törekvések, hogy ezeket jól kamatoztassuk gyülekezetink életében, hogy ezeket megosztva segítsük egymás éltét. Gyülekezetünkben egy három fős stáb dolgozik az új európai adatvédelmi törvénnyel kapcsolatos új feladatainkról, gondolja végig, hogyan és miként tudunk ezeknek a jogszabályoknak megfelelni úgy, hogy a gyülekezeti életünk, szolgálatunk, missziói tevékenységünk változatlanul folytatódhasson. Biztos vagyok benne, hogy más gyülekezetek is tettek már lépéseket ennek érdekében, de azt is tudom, hogy nem mindenütt van meg ehhez a szakemberi támogatottság. Szorgalmazni fogom, hogy ebben mihamarabb kialakuljon egy együttműködés, segítsük egymást ezzel kapcsolatos tudásainkkal, osszuk meg egymással azokat a dokumentumokat, alapelveket, amelyeket már könnyen tudunk a közösségeink viszonyaihoz igazítani.
Végezetül, de nem utolsó sorban lelkészi munkaközösségünk, az egyházmegye lelkészeiről is szólok. Az életünk arról szól, hogy közösségeinket pásztoroljuk: alkalmakat tartunk, hitoktatunk, kazuális szolgálatokat végzünk, adminisztrálunk és még sorolhatnám. Nagyon nagy szükség van olyan alkalmakra, amelyben mi lelkészek lehetünk a középpontban. Esperesként mindent megteszek azért, hogy a havi értekezleteinkre, találkozásainkra érdemes legyen eljönni, hogy ott idő jusson az továbbképzésre, hogy ott valódi segítséget kapjunk egy-egy vasárnapi vagy ünnepi igehirdetésre készülve, hogy ott testvéri légkörben lehessünk együtt. Egészen különleges helyzetünk, közel lévén az Evangélikus Hittudományi Egyetemünkhöz. Jó lenne egy együttműködést kidolgozni, felkérve egy oktatót egy minket érdeklő témával kapcsolatban, akár több alkalmas sorozatok megtartására. Mindent meg kell tenni azért, hogy szolgálatunkban egymást támogathassuk, hogy a Lelkészi Munkaközösségi ülés ne csupán letudandó feladat, hanem valódi segítséget nyújtó, friss szellemi, lelki életet munkáló műhelymunka helyszínévé váljon. Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek ezt az igét választottam az esperesi bemutatkozásom mottójául, még a választási folyamat elején. Ennek jegyében, imádságos szívvel, a Szentlélek áldásáért imádkozva mindnyájunkért, szeretném a szolgálatomat végezni. Keresve azt is, mi a logikus, mi az ésszerű, hogyan tud ennek a közösségnek, a budai egyházmegyének a szolgálata Isten dicsőségére, közösségeink javára válni!
Köszönöm szépen a figyelmet!