Egyházmegyei felügyelői székfoglaló beszéd Budahegyvidék 2018.06.10
Tisztelt Közgyűlés!
Hadd kezdjem a zsoltáríró szavaival: "Utaidat, uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem..." Zsolt 25,4
Később visszatérek ehhez a gondolathoz, most azonban köszönetemet szeretném megfogalmazni az egyházmegye gyülekezeteinek azért a bizalomért, amellyel engem erre a tisztségre megválasztottak. Törekedni fogok a tisztemmel járó kötelességeimet erőmhöz mérten becsülettel ellátni.
Isten különös kegyelme, hogy új szolgálatba való indulásom abban a gyülekezetben történhet, amelyben néhány hetes csecsemőként Isten engem a keresztségben magához ölelt. Beiktatásom helyszínén, a Budahegyvidéki gyülekezetben kötelességemnek érzem elmondani a következőket. Gyermekként ebben a gyülekezetben kaptam meg evangélikus keresztény identitásomat. Három lelkész nevét kell említenem. Ruttkay Elemérét, Csengődy Lászlóét, Takács Józsefét. Elemér bácsi csendes, mély lelkisége, Takács Jóska bácsi szenvedélyes igehirdetései ragadtak meg már tizenévesen. Ide kell idéznem Danhauser László nevét is, akiről ugyan személyes emlékem nem lehet, hisz nem sokkal azután, hogy engem 1958 tavaszán megkeresztelt, őt elhelyezték Bakonycsernyére, mert túl jó közösségépítő lelkész volt. Felnőtt, gondolkodó keresztény emberré válni pedig Deák téren Háfenscher Károly, Kovácsházi Zelma és Pintér Károly lelkészek segítettek. Hálát adok Istennek ezekért az emberekért, akik engem egy életre útravalóval elláttak.
Hogyan látom Egyházunk állapotát, a megújulás lehetőségeit, s ebben az egyházmegyei elnökség feladatait? Apad az egyház lélekszámban, erőtlenedik hitéletében. Ezt itthon is tapasztaljuk, de Európa nyugati felén ez a folyamat sokkal látványosabb és elszomorítóbb. Nem gondolom, hogy ma kisebb lenne a kereszténységünket fenyegető veszély, mint Luther korában. Együtt énekeltük Luther gyönyörű hitvallását, amelyben világosan beszél a csalárdság fegyverével operáló Ős ellenségről és a vele szemben álló erős várról, Istenünkről. A Sátán erői kifinomult küzdelmet vívnak a keresztyénség ellen ma is. A Nagy Hitető elhiteti velünk, hogy minden rendben, van enni-inni-élni, sőt felélni valónk elég, Istenre hovatovább nincs is szükségünk. A fogyasztás, olykor mértéktelen fogyasztás oltárán áldozzuk fel maradék hitünket, emberségünket. A Sátán, e világ ura folyamatosan gyűri maga alá kereszténységünket, s mi lábhoz tett fegyverrel nézzük e hallatlan pusztítást. Pedig a nemes harchoz megvannak a fegyvereink. Az Istenbe vetett hit, az imádság, és a Szentlélektől kapott szeretet fegyvere. Igen, a hétköznapi élet terein, a gyülekezetekben kell nap mint nap vívnunk ezt a nemes harcot. Ebben a küzdelemben kell helytálljanak lelkészek, presbiterek. Esperes és felügyelő ebben a helytállásban kell segítsen inspiráló, segítő, közös szolgálatával.
Melyek tehát az egyházmegyei elnökség feladatai, mely területeken kell inspirálni, erősíteni a gyülekezeteket? Meglátásom szerint ezek a következők:
-imádságos élet, imaközösségek -aktív, cselekvő szeretet gyakorlás gyülekezeten belül és a gyülekezeti határokon túl. -ifjúság megszólítása, megtartása -hitoktatás, gyerekeken keresztül családok bevonása a gyülekezeti életbe. -ökumené erősítése
Vegyük sorra: -Imádságos élet erősítése. Hogyan tudunk rátalálni az Isten útjára, hogyan fürkészhetjük ki az Ő akaratát?
Csak odaszánt lélekkel történő imádsággal. Kérdezem mindenkitől, magamtól is: mennyi minőségi időt töltünk az Istennel. Nincs-e súlyos aránytévesztés az életünkben, amikor roppant fontos ügyek intézésére szánt időnk kiszorítja, elsorvasztja az Istennel töltött minőségi időt. Kalkuttai Teréz anyától hadd idézzek ide egy gondolatot: Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia. Emberi erőfeszítéssel, okoskodással, nagy-nagy akarással soha nem érhetjük fel Isten terveit. Ezért aztán a Szentlélek erejét kell kérjük újra és újra, hogy rátaláljunk az Isten által számunkra kijelölt útra, és meg is maradhassunk azon. Számomra erőforrás a bevezetőben elhangzott zsoltár kérése: Utaidat, uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem... Fontosnak tartom, hogy minden gyülekezetben legyen imaközösség, amely rendszeres imádságban hordozza a gyülekezetet, lelkészét, egyházát, nemzetét. Hiszem, vallom, hogy a gonosz elleni küzdelemben ez a legerősebb fegyverünk. Nem csak Pünkösdkor, hanem hétről hétre legyen imádságunk, énekünk: Jöjj Szentlélek Úristen... Márton testvér így biztat minket: Azért atyámfiai, imádkozzatok szívvel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot... Elnöktársammal, esperes úrral szeretnénk egymással imaközösségben készülni, hogy fentről kapott segítséggel tudjunk minden feladatunknak nekibátorodni.
-Az aktív, cselekvő szeretetről. Vallom, hogy nem emel fel más, csak az Isten kegyelmében gyökerező, a másokért áldozatot vállalni is képes cselekvő szeretet. Az egyház megújulásának záloga, hogy ebben a szeretetben is megerősödjünk. Észrevenni, meglátni és segíteni a bajban lévőt a környezetünkben, családban, gyülekezetben. Szűkebb köreinken kívül is támogatni a segítségre szorulót. Egyházban, társadalomban, a nagyvilágban, a keresztények nagy családjában. Persze az egész világ gondját-baját nem vehetjük a vállunkra. Itt vissza kell utaljak az előző pontban elhangzottakra. Ha kitartóan kérjük Isten vezetését, meg fogja mutatni számunkra a segítségnyújtás személyre szabott útját, amelyen egyénként, vagy egy közösség tagjaként járnunk kell. Egy konkrét terepe lehetne a segítő szeretet megvalósításának, ha a Budai Egyházmegye gyülekezetei partner kapcsolatot építenének a hazánk leszakadó térségeiben élő gyülekezetekkel, vagy a magyarságuk megélésében szorongatott kárpátaljai, felvidéki közösségekkel. Ide tartozik az is, ha egy közösség rendszeres imádságban hordoz üldözött keresztény közösségeket.
-Az ifjúság megszólítása, megtartása Kiemelten fontos eleme a gyülekezet építésnek. Ebben nincs komolyabb jártasságom, így e téren esperes úrra támaszkodva szeretném tenni a dolgomat.
-Hitoktatás, kisgyerekes családok bevonása a gyülekezeti életbe. A kötelező hit és erkölcstan bevezetése óriási lehetőséget teremtett arra, hogy olyan családokat is elérjünk, megszólítsunk, akik nem, vagy alig-alig kötődnek egyházhoz, gyülekezethez. Talán nem is az a legfontosabb - bár nem elhanyagolható - szempont, hogy az evangélikus egyház közösségeibe integráljuk őket, hanem hogy benyomásokat, élményeket szerezzenek arról, hogy az Isten szeretete mindenkit elér, megtart, és hogy személyes kapcsolatba léphetünk Vele, a világot megteremtő Istennel. Nagyon-nagyon fontos, hogy minden a hitoktatói munkába bekapcsolható lelket mozgósítani tudjunk, számukra elfogadható jövedelem biztosítása mellett.
-Ökumené Az együtt imádkozás más felekezetű keresztény testvérekkel igazán erősíti az összetartozás érzését. Meg kell becsülnünk ezeket az alkalmakat. Az összekapaszkodás szép példáját láthatjuk Pesthidegkúton, ahol az evangélikus gyülekezet kórusa alkalmanként a Máriaremetei Bazilika kórusával együtt, egy kórussá kovácsolódva énekel, dicsőíti az Istent akár az ökumenikus imahéten, akár az évközi ökumenikus imaest során.
Utolsó gondolat: Szeretném megvalósítani régi vágyam, legalább itt a budai egyházmegyében, hogy templomaink ajtajai hétköznap is nyitva legyenek, hogy a hétköznapi sürgés forgásban legyen mód pár percre belépni a szakrális térbe, az Isten csendjébe. Feltöltődésre, imádkozásra. Katolikus testvéreinknek sikerült ezt megoldani, hátha nekünk is sikerül.
Dicsőség legyen az Úristen nagy nevének.